Újraindítva

YOUR CODE IS CORRECT! NOW, YOU CAN LIVE YOUR LIFE AGAIN!

Hú, már tök azt hittem, hogy ezt is elcsesztem. Nincs egy rohadt fillérem se, még csak az kéne, hogy kifizettessék velem ezt a hülye bigyót, amiről igazán azt sem tudom, pontosan mire való, ne és hogy hol is foglal helyet a testemben. Mindegy, azt mondták, ha minden jól sikerül, ha ügyesen tesztelem, úgy is csurran-cseppen valami. Ő, izé, azt hiszem, most ezt is hallották. Olyan, mintha összemosódott volna bennem a Padlás, a Távkapcs, a Truman show, meg a Minden6ó. Pedig ez történetesen nem mese, nem film, ez van, és kész.

Mi van már? Miért nem szól senki vissza, ez így nem ér, ha már tudom, hogy hallgatják és rögzítik a gondolataimat, valaki igazán lökhetne már egy kommentet, legalább annyit, hogy te tiszta hülye vagy, vagy hogy a skizofrénia gyógyítható, vagy valamit. Vagy nem is, jó ez így, ne szóljon hozzám senki, ha valami nagyon gáz történik, úgyis megszólal az a nagyon gépi hang, és csupa nagy betűkkel megjelenik a szemem előtt, mint valami elfuserált névinzert, hogy FATAL ERROR! Kicsit még fejleszthetnék a masinát, nem ám egyszer felrobbanok.

YOU WON’T EXPLODE, DO NOT WORRY! :)

Nézd már, még szmájlit is tud, beszarás. Na jó, azért nem fogunk egész nap dumálni mert már így totál hülyének néznek, hogy egész nap alig szólok valakihez, mióta ezt rám telepítették. Különben is, valahogy nincs kedvem nevetni akkor, amikor az élőnél is élőbben kapcsolják nekem azt, amire vágytam, akkor, amikor már tudom, hogy nem lehet az enyém. Basszus, ezt a célt ki lehet húzni, ennek annyi, most aztán kereshetek másikat. Mihez értek én a rohadt életbe? Tanulhattam volna tisztességesebben, akkor elmehettem volna mérnöknek, esetleg orvosnak. Kár, hogy igazából a matek se érdekel, a fizikától szabályosan elkezd fájni az agyam, a biológiáról meg csak annyit, hogy általában csak a vastagbetűt tudtam, de az apróbetűt az utolsó két évben már el sem olvastam. Jé, ez tök vicces tulajdonképpen, hogy ezt pont itt mondom. Itt régen filmek készültek, akár Szabó István filmjei is készülhettek itt, még az Álmodozások kora is. „Tessék felébredni! Tessék felébredni!” Igen, tessék felébredni, ha valami nem megy, nem kell erőltetni, mert ha mégis megy, akkor úgysem kell erőltetni, akkor majd jön magától. Akkor valami mást kell kitalálni, akkor olyat kell csinálni, amiben nem csak kicsit vagyunk jók, hanem olyat, amiben mi vagyunk a legjobbak széles e vidéken, vagy legalábbis mondták már nekünk, hogy jók vagyunk benne, nem úgy mint ebben a tévézősdiben.

Közben indul az adás, fuzárium és sztrájk, most figyelek, hiszen minden este megnézem ezt a hírműsort.


A rendszerüzenetek továbbra is angolul jelennek meg, de ne gondolja senki, hogy egy ilyen miniatűr hardver egy ilyen magasszintű szoftverrel megáldva ne lenne képes magyarul megszólalni, csak Balázst túráztatom, régóta nem használja az angolt, hamarosan szüksége lesz rá, csak ő most abban hitben él, még egy pár napig, hogy nem kell majd a közeljövőben angolul meg szólalnia. Ja, és ismerem a kis- és nagybetűk közti különbséget is, csak játszom az agyam, hogy ilyen régi primitív számítógép vagyok. Ugyan, nagyon meg fog még lepődni Balázsunk, mikor majd egy-két hívószó segítségével önmaga keresi majd meg a válaszokat élete nagy kérdéseire. Nem is volt olyan rossz ötlet kapszulába csomagolni a telepítő szoftvert, így azt hiheti, meggyógyítja őt a szerkezet, és nem…