Gondolatmenet

Véget ért mára minden, induljon a gondolatmenet. A gondolatmenet igazából nem pontosan az, ami általában másoknál. Lehetne menetgondolat is. Megyek az utcán, akár órákon keresztül is, ha lehet ismerős helyeken ismerősök nélkül, és áthelyezem magam az ideális jövőbe vagy az idilli múltba. Manapság inkább az ideális jövőn jár az agyam. Meg hülyeségeken, de az nem baj, mert amikor nagy hülyeségek jutnak eszembe, olyan dolgok, amik nem valók erre a világra, akkor egy kicsit úgy érzem, hogy na, sikerült kilépnem az én Truman show-m díszletéből. Ilyenek az álmaim is, de nem mindig csak azok az álmaim, amik alvás közben indulnak el fejlejátszómban, hanem azok is, amik talán csak rádióadásként kószálnak az Agynyomtató tesztelői között, s valamilyen véletlen folytán én kapom el azzal a miniatűr vevőegységgel rendszerint közvetlenül elalvás előtt. Ezek az álmok különösek, arra sohasem emlékszem, hogy mi történt velem álmomban, csak arra, hogy mi történik, tehát emlékekről igazán nem is beszélhetünk: ha a gondolataim vagy álmaim lennének a folyó, én meg a part, akkor ezek az álmok csak a folyó középső részén fodrozódó hullámok lennének, nem azok, melyek formálják a partot.

Hazafelé azon gondolkozom, miközben nagyokat szívok a rendhagyóan csípős levegőből, hogy vajon miről beszélnék, ha valaki megkérdezné, miért írok blogot. Csak azért mert, megkérdezték, előtte meg azt, hogy nyomtattam-e ma. Nem, azt mondtam, csak hétköznap nyomtatok. Na, ez már tisztára olyan volt, mintha egy tv-újságnak írnék, nem pedig magamnak. Egyáltalán miért Agynyomtató? Most, ebben a pillanatban nem fogok válaszolni. Meg nem is írom le, amik eszembe jutottak tegnap hazafelé a hosszú úton, mert akkor úgy járnék szerintem, mint amikor egy már felhasznált lapra nyomtatunk már sokadszor, s már annyira tele van nyomtatva az egész lap, hogy az egésznek semmi értelme, összefüggéstelen gondolatok egymásra hányva, s ugyan, ki tudja már, hogyan kapcsolódtak valaha össze.

Az egyetlen értelmes és összefüggésektől sem mentes gondolatom a következő: a papucsom pár napja még megsértette a bal lábam hüvelykujját, mára begyógyult az igen csúnya seb, s a bal papucsom azóta úgy csipog éjszaka az utcán, mint egy reggeli madár.

Mikor hazaértem, rögtön megrohamoztam a hűtőt, szénsavas ásványvíz kellett. Mire hátraértem a szobámba, alig álltam a lábamon, kicsit sokat jöttem-mentem. Levettem az ingemet, rövidnadrágban végignyúltam az ágyon, s valahogy azt éreztem, innen most nem tudok mozdulni, csak lefele, egyre húz lefelé valami titokzatos erő…